Az elnyomás mondjon le!

Az index tegnapi cikkében beszámolt arról, hogy az ORTT vizsgálata szerint a híradókban sok az erőszak, ráadásul ezeket a műsorokat gyerekek is nézik. Mindezt természetesen sikerült újdonságként tálalni, és a téma jó okot ad arra, hogy megfeledkezzünk a valódi felelősökről. Miért evidens, hogy a média okolható az erőszakért, vagy az, hogy a "mai világban" egyre több az erőszakos cselekmények aránya? Ha jól tudom, a gyerekverés még a XX. század közepén is álltalánosan elfogadott "nevelési" módszer volt (és az ma is sok családban, csak már nem feltétlenül lehet róla büszkén beszélni). Ahogy az is magától értetődő volt, hogy a férfi a családfő, és joga van felesége, illetve a gyerek felett uralkodni. A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények pedig ugyanúgy gyakoriak voltak a prekapitalista, mint a kapitalista gazdasági rendszerben. Mindez nem jelenti azt, hogy ma kevesebb lenne az erőszak (bár bizonyos típusaira ez biztosan igaz), csak a formája lehet más. Nem hiszem, hogy az otthon rendszeres bántalmazást elszenvedőgyereknek az a legnagyobb problémája, hogy mit lát a hírekben. Mindez nem is fog addig megváltozni, amíg a hagyományos családmodell fennáll (vagyis a szülőknek hatalmuk van a gyerekek felett), illetve amíg a társadalom a magántulajdonra épül, és a minél hatalmasabb vagyon megszerzése jelenti sokak számára a legfontosabb célt. Emellett lehetne beszélni a háborúkról, a "terroristaellenes" intézkedésekről is, amik pedig kormányszintű erőszakot jelentenek. 

Ezzel természetesen nem szeretném azt sugallni, hogy a média nem lenne felelős azért, amit közvetít. De a szerepe valószínűleg teljesen más, mint gondolnánk: nem előidézi, hanem "csak" felerősíti és legitmilálja az egyébként is előforduló erőszakot. Azt az erőszakot, amit aktívan vagy passzívan a hatalom, és az egyes emberek is támogatnak. Azok az emberek, akik a "fejletlen" országok ellen folytatott háborúkat, a tényleges és a kulturális gyarmatosítást a kormánypropagandának megfelelően a demokrácia elterjesztésének, vagy a "fejlődés" folyamatának nevezik. Vagy azok, akik nem érzik azt, hogy tenniük kellene a nők, vagy a gyerekek bántalmazása ellen akár érintettként, akár tanuként. 

Az ehhez hasonló vizsgálatokban azt is érdekesnek találom, hogy "erőszak" címszó alá általában azokat a tevékenységeket szokás sorolni, amelyekben fizikai bántalmazás fordul elő. Közben nem igazán esik szó arról, hogy ugyanezek a tévécsatornák főműsoridőben folyamatosan tesznek erőszakot nőkön azzal, hogy félmeztelenül, kizárólag a testükkel érvényesülve, megalázó helyzetekben mutatják őket. Vajon senkinek sem tűnik fel, hogy az édességet, az autót, vagy egy lakóparkot nem félmeztelen nőkkel kellene reklámozni? Vagy hogy a "főzős" műsorok elsősorban arról szólnak, melyik nőnek szebb a dekoltázsa? Emellett persze természetes, hogy a nő másik szerepe csak a háziasszonyszerep lehet, ami az előző példákhoz hasonlóan szintén az alárendelődésről szól az autonómia helyett. Kíváncsi vagyok, hogy erről mi az illetékes szakemberek véleménye. 

Augusztus 15-én nemzetközi neonáci találkozó lesz Budapesten. A helyszín egyelőre ismeretlen, a miniszterelnök és az MSZP a betiltáson gondolkodik. A téma adott: Rudolf Hessre, a háborús "hősre" és "mártírra" emlékeznek elsősorban magyar és német bajtársak, ahogy minden évben. A jeles rendezvény azért került idén Budapestre, mert Németországban betiltották. Ha itt sem engedélyezik, a liberális "antifasiszták" fellélegezhetnek, megtettek mindent a nácizmus terjedése ellen. Pedig lehet, hogy el kellene gondolkodni azon, mi a gond az olyan társadalmakkal, amelyek önmagukban nem képesek megküzdeni a szélsőjobboldallal, a rasszizmussal, vagy a szexizmussal más módon, mint ugyancsak elnyomó intézmények, a rendőrség és a pártpolitika segítségével.Igaz, azt is lehet mondani, hogy ezentúl nem lesz olyan vonzó turisztikai célpont Magyarország a nemzetközi neonáci bajtársaknak, és ez máris egy előrelépés.

A sajtóban következetesen fasisztáznak, pedig, mint tudjuk, a nácizmus nem egyenlő a fasizmussal. Sajnos a hozzá nem értés, a történelmi ismeretek hiánya az, ami többek között ellehetetleníti, nevetségessé teszi az antifasizmust Magyarországon. Ha összemosunk egymással akár hasonló fogalmakat is, azzal csak nevetségessé tesszük magunkat a nácik előtt, akik valamivel súlyosabb "bűnöket" követtek el, mint nem kevésbé szimpatikus fasiszta társaik.

De ami engem talán ennél is inkább zavar, az a magukat antifasisztának gondoló liberálisok, népfrontos elképzelésekkel csatát nyerni látó szocdemek viselkedése. Csak kevesen vannak nálunk,-sok más országtól eltérően-akik anarchista és/vagy kommunista szemszögből bírálják a nácizmust,felismerve, hogy ez nem néhány hőzöngő fiatal (vagy megkeseredett idős ember) frusztráció-kiélése, vagy betegség, hanem a kapitalista demokrácia egyik "szélsőséges" következménye. (A szélsőséget azért teszem idézőjelbe, mert ezt a jelzőt használják sokan bármiféle rendszerkritika ellehetetlenítésére. A nácizmus viszont nem valódi rendszerkritika.) A nácik felelősek azért, amit tesznek, vagy gondolnak, de ezt nem a rendszeren kívül teszik, hanem ez a rendszer az, ami táplálja és erősíti őket. A népfront tanulsága pedig az, hogy még ha látszólag közösek is a rövidtávú céljaink (most: tüntetni a nácik szervezkedése ellen), akkor sem lenne szabad abba a hibába esni, hogy összefogunk olyanokkal, akik semmilyen más szempontból nem felelnek meg ideológiailag annak, amit mi képviselünk. Sok történelmi tény mutat rá az ilyen szervezkedés következményeire. Ha sikerülne is ellehetetleníteni a nácizmust, akkor is valószínű, hogy egy ilyen összefogás eredménye egy újabb, a kevesek hatalmán alapuló rendszer lenne, vagy maradna minden a régiben (ami gyakorlatilag ugyanez).  

Mindenesetre több antifasiszta tüntetés is lesz a városban, amikre érdemes elmenni: 3-kor és 6-kor is kezdődik egy a Deák téren. Érdemes elmenni, mert az is sokat jelent, ha a náci szervezetek demonstrációi nem maradnak reakció nélkül.       

Érdekes a nácik nemi erőszakhoz való hozzáállása. Különös módon általában nem szólalnak fel a nőkkel szembeni erőszak, a patriarchális elnyomás ellen. Sőt, mintha cinkos mosollyal összekacsintanának egy-egy szexista megnyilvánulás közben. Persze lehet, hogy tévedek, és az éppen betiltott Magyar Gárda a parlagfűirtás mellett a nők jogaiért is síkra szállt (revizionista és rasszista hadseregnek álcázva magát).

A tavaly novemberben megerőszakolt és meggyilkolt 14 éves kiskunlacházi lánynak most-ahogy a hírekből értesülni lehetett róla-elkapták a gyilkosát. DNS-minta alapján, tehát nem valószínű, hogy egy ártatlan ember fog bűnhődni. A Jobbik és a Magyar Gárda (illetve hűséges médiumuk, a kurucinfo) szerint viszont nem az igazi tettes került rendőrkézre. Ők azon a véleményen vannak, hogy az elkövető roma, hiszen ilyen gazságot csak cigányok követnek el, egy tisztessége magyar ember tiszteli a nőket. Nem számít, hogy a statisztikák mást mutatnak, és ahogy gyilkosságot, úgy nemi erőszakot is mindenféle korú és származású (általában) férfi elkövethet.

Csak az fontos, hogy megint rá lehet kenni valamit a romákra, és újra igazolható a cigánybűnözés tudományos elmélete. És ha kiderül, hogy mégiscsak egy fehér férfi tette, akkor egy tökös náci összeesküvést szimatol. Mert hogyan is lehetne fenntartani egy ilyen gyenge lábakon álló elméletet, mint a jó öreg önigazolás segítségével?

A Provident-ről szóló hírekből eddig elsősorban az derült ki, hogyan sóz rá a vállalat uzsorakamatot a tájékozatlan hitelfelvevőkre. Az ellenük felhozott vádak érdekes fejleménye, hogy zavartalanul folytathatják tevékenységüket, csak a reklámszövegen kellett változtatniuk. Most viszont néhány dolgozójuk is fellázadt ellenük.

Nem meglepő, hogy a Provident is-sok más munkáltatóhoz hasonlóan-rabszolgaként dolgoztatja alkalmazottait. Megteheti, hiszen a válságra hivatkozva ezreket rúgnak ki munkahelyükről. A globális kapitalizmusban amúgy is egyre inkább eluralkodnak a prekariális munkakörülmények: a munka bizonytalan, a dolgozó kiszolgáltatott. Arról, hogy sok helyen nem tartják be a napi 8 órás munkaidőt, nem fizetik ki a túlórát; hogy a munkaadók sem a törvényekhez, sem az adott szerződésekhez nem tartják magukat, általában tudunk. A legtöbb dolgozó mégsem tesz ez ellen semmit, mert nagyon jól tudja, hogy a munkavállalás szabadsága valójában csak kevesek számára jelent valódi szabadságot.

Most viszont nyilvánosságra került, hogy a fent nevezett cég ünnepnapokon is dolgoztatta alkalmazottait, és mivel ez nem törvényes, a papírok meghamisítására is kényszerítette őket. Néhányan ezért feljelentést tettek, annak tudatában, hogy nagy eséllyel nem fogják tudni megtartani állásukat, és új munkahelyet sem találnak. Mivel Szabolcs megyéről van szó, ahol nagyon magas a munkanélküliség, ez mindenképpen bátor tettnek tűnik. Remélhetőleg mások is követik a példájukat, vagy legalább elgondolkodnak azon, hogy nem lenne szabad elviselni az ilyen megalázó munkafeltételeket.

Kérdés, hogy elképzelhető-e egy országos méretű tiltakozás, szolidaritás? Megtörténhet-e, hogy dolgozók tömegei jelentik majd fel munkaadóikat, vagy lépnek ki önként a munkahelyükről? Valószínűleg nem, hiszen az egzisztenciális bizonytalanság fontos visszatartó erő, és látható alternatívákra is szükség lenne. A Provident dolgozóinak lépése mindenesetre elgondolkodtató, és talán valaminek a kezdetét jelenti.