Vasárnap EP-választás. A közvéleménykutatások bíztatóak, ezek szerint nem érdekel túl sok embert, hogy ki fogja az "érdekeinket képviselni" az EU-ban. Sajnos ennek valószínűleg nem az az oka, hogy ennyien felismerték volna: valójában a többségnek semmilyen politikai döntésre sincs befolyása.
A politika nem lehet más. Bárki is kerül hatalomra (az EP-ben vagy a magyar parlamentben), a demokrácia stabilan tartja majd magát. Ugyanúgy az állam és annak csekély számú képviselői gondoskodnak a rendről és az elnyomásról, és változatlanul a kapitalisták fogják kizsákmányolni a bérmunkából élőket, mint eddig. Hazugság, hogy pusztán egy új, hozzáértő, kevésbé korrupt, nem "hazug" elitre lenne szükség; akár a Jobbik, akár az LMP állítja ezt. Amíg a rendszer alapja nem változik, addig alapvetően a mi életünk sem fog. A látszólag kis megalkuvásokkal, engedményekkel csak az érhető el, hogy az esetleg mozgalminak induló szervezet beolvadjon a struktúrába. (Persze egyik pártól sem gondolom, hogy alapvetően forradalmi lenne.)
Mozgalmi körökben vita van arról, érvénytelenül érdemes-e szavazni, vagy az a legjobb, ha el sem megyünk. Ugyanis ha nem szavazunk, akkor bekerülünk abba a-szociológusok, politológusok által-gyakran emlegetett masszába, ahova a "bizonytalanok" vagy "politikailag passzívak" tartoznak. De kérdés, hogy van-e értelme az olyan tévhitek ellen tenni, miszerint aki magát az államot, és ezzel együtt a pártokat is meg szeretné szüntetni, az egyenlő az "apolitikus", saját jövőjével kapcsolatban teljesen érzéketlen emberrel? Mi, akik az előbbi okból nem szavazunk egyik pártra sem, jobban tesszük, ha inkább elmondjuk a véleményünket a nemszavazással kapcsolatban, és így próbálunk láthatóvá válni, mintha elvegyülnénk az érvénytelen szavazatok tömegében.
