HTML

Az elnyomás mondjon le!

Egy társadalomkritikus pszichológus blogja. Szex, feminizmus, család, antikapitalizmus.

Rendszerkritika

Friss topikok

  • sherrie: A könyv láthatóan félre lett értelmezve a blogger által. Nem egyértelmű, hogy csak nem akarja (ért... (2015.09.17. 15:24) Mohás Lívia: Nők a harmadik évezredben
  • zriff: Az egész cikk egy tömény férfigyűlölő femináci elmebaj. @Peter_Cs: Te elmebeteg vagy. Olvastam a ... (2015.01.21. 12:25) Miért vagyok feminista?
  • -JzK-: A másik oldal: www.ferfihang.hu (2013.09.01. 16:59) A feminizmusról röviden
  • Asta (törölt): Nekem az a véleményem, hogy ha kell ha nem, egy összeesküvés áldozatai vagyunk, és ez abból adódot... (2010.12.06. 19:40) Erőszak a hírműsorokban
  • egypszichoaktivista: @kindertojás: igen, ráadásul vannak alternatívák, csak pont azért nem lehet kipróbálni sem őket, m... (2009.12.29. 14:15) Mi a baj a kapitalizmussal?

Linkblog

2008.09.27. 14:52 egypszichoaktivista

A feminizmusról röviden

 Miért fontos ma is a feminizmus? 

A feminizmussal kapcsolatban nagyon sok tévhit él az emberekben. Ennek oka részben ismerethiány (nálunk eleve nem túl erős a feminista mozgalom), részben tudatos törekvés a nők elnyomóinak részéről. Sokaknak nem érdeke, hogy a nők ne fogadják el a férfiaknak való alárendelődést. A feminizmus ugyanis (bármilyen meglepő sokaknak)nem más, mint a nők jogainak képviselete, az a meggyőződés, miszerint a férfiak fölérendelt és a nők alárendelt szerepe a legtöbb társadalomban hatalmi viszonyt jelöl. A feministák egyszerűen csak egyenlőséget szeretnének, olyan alapon, hogy a nők is ugyanolyan emberek, mint a férfiak. Tehát szó sincs "nőuralomra" való törekvésről, vagy férfigyűlöletről.

A feminizmus célja azoknak az intézményeknek, folyamatoknak az elemzése, amik lehetővé teszik, hogy a férfiak elnyomják a nőket. És ha ezzel tisztában vagyunk (amihez  nem árt rendszerszinten gondolkodni), gondolkodhatunk a  megoldásokon, alternatívákon is.

A legtöbben elismerik, hogy a nők évszázadokon keresztül elnyomott szerepben éltek, hiszen nem szavazhattak, nem lehetett saját keresetük, nem járhattak egyetemre, gazdaságilag is a férfiaktól függtek. Mára viszont a feminista mozgalom elérte, hogy a nők is részt vehessenek a társadalmi életben, és (elvileg) el tudják tartani magukat. Emiatt sokan úgy érzik, hogy a feminizmusnak már semmi értelme, hiszen megvalósult az egyenjogúság.

Pedig ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nincs így: a patriarchális elnyomás, a férfidominancia az élet minden szintjén jelen van. A család "feje" még mindig a legtöbb esetben a férfi, szó sincs egyenlőségről. Elég, ha csak azt vesszük alapul, hogy a házimunka nagy részét még mindig a nők végzik, ami persze a közvélekedés szerint nem is számít munkának. Így nem csoda, ha se energiájuk, se idejük nincs részt venni a társadalom működését szabályozó folyamatokba, életükről elsősorban a férfiak döntenek. Enegedelmességre, visszafogottságra, szerénységre nevelik őket, hiszen ez  "nőies", és a "nőies" szerep elsajátításának hiányában nem találnak rá az igazira (ami ugye a nő életének  egyetlen valós célja, és ez vezet el kiteljesedéséhez, a gyerekvállaláshoz). Sokszor gazdaságilag is függenek a férfitól: a statisztikák szerint a nők általában azonos munkakörben a férfiaknál kevesebbet keresnek, vagy csak kevésbé fizetett állásokban tudnak elhelyezkedni. A női szegénység jelentős probléma. Ezért egy párkapcsolatban élő nő (főleg, ha még gyerekeiről is gondoskodnia kell) kiszolgáltatottá válik,egy bántalmazó kapcsolatból is nehezen lép ki.

A társadalom felépítése, a rendszer így lehetővé teszi, hogy a férfiak mindenféle eszközzel az uralmuk alatt tartsák a nőket. Az elnyomás már szimbolikus (nehezebb tetten érni), ezért sok szempontból veszélyesebb, mint a nyílt elnyomás. Sok nő is „bedől” ennek, és a feministákat támadja, őket okolja nehéz helyzete miatt.

A közgondolkodást áthatja a szexizmus, ami egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy a biológia nemből, bizonyos tulajdonságokból (pl. hogy a nők általában gyengébb fizikumúak) kiindulva kategorizáljuk az embereket, és ezzel bizonyos társadalmi szerepek elfogadására kényszerítjük őket. Ez ugyanolyan káros, mint a rasszizmus vagy az antiszemitizmus. Akkor is igaz ez, ha a nőknek „pozitív” jellemzőket tulajdonítunk (pl. szépek, gyengédek), mert így ha valaki nem tud vagy nem akar megfelelni ezeknek az elvárásoknak, akkor nem számít „igazi” nőnek. A feminizmus ezért elkülönítve kezeli a biológiai nemet (szex) a társadalmitól (gender).

Milyen irányzatai vannak a feminizmusnak?

Sokat lehetne erről írni, hiszen a feminizmus (bármely más ideológiához hasonlóan) egyáltalán nem egységes. Most csak a három legfontosabb irányzatról lesz szó.

A liberális feminizmus képviselői szerint bizonyos társadalmi intézmények nem működnek megfelelően, és elég ezeken változtatni, egyes hiányosságokat korrigálni ahhoz, hogy elérjük a nemek egyenlőségét. Ez az irányzat reformista, ami azt jelenti, hogy képviselői nem akarják alapjaiban megváltoztatni a rendszert vagy a nemek közti viszonyt, inkább csak a felszínen.

Azt szeretnék elérni, hogy a nők is a férfiakkal azonos munkakörülmények között dolgozhassanak, a nők is ugyanolyan eséllyel kerülhessenek vezető pozícióba. Nem utasítják tehát el azt, hogy a társadalom a versenyre épül, nem kritizálják a kapitalizmus működését.

A szocialista feministák viszont már a társadalom egészével foglalkoznak, és a kapitalista gazdasági viszonyokat okolják elsősorban azért, hogy a nők alávetett helyzetbe kerültek. Ezen csak forradalmi úton lehet változtatni szerintük, hiszen az egész termelési rendszert át kell alakítani az egyenlőség eléréséhez.

Felismerik, hogy a hagyományos család működése is  patriarchális viszonyokon, illetve kizsákmányoláson alapul, újratermelve ezzel az elnyomást társadalmi szinten is. Ezért családok helyett valódi közösségekben kellene élnünk, és nem lenne szabad monogámiát követelni (tudva azt, hogy a monogámia elsősorban a nőkkel szemben elvárás).

A szocialista feminizmus bizonyos irányzatai ugyanolyan fontosnak tartják az osztályszintű elnyomást, mint a nők elnyomását, mások szerint viszont az előbbi jelentősebb.

A radikális feminizmus a nemek közti társadalmi különbséget, a nők (szexuális) elnyomását tartja a legalapvetőbbnek, az osztályharcot csak másodlagosnak. A szocialista feministákhoz hasonlóan ők is forradalmat szeretnének, elsősorban a család megszüntetésével.

A társadalom patriarchális, és minden ezt támogató intézményt el kell utasítani ahhoz, hogy változást érjünk el. A férfiak nemcsak a nőket nyomják el, hanem a kevésbé domináns férfiakat is a rendszer által biztosított eszközök segítségével.

9 komment

Címkék: család szex egyenlőség elnyomás osztályok feminizmustörténet patriarchátus liberális feminizmus szocialista feminizmus radikális feminizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://egypszichoaktivista.blog.hu/api/trackback/id/tr80684475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

linear234 2009.02.17. 19:45:34

Azon mit értenek, hogy a család megszűntetése?

egypszichoaktivista · http://egypszichoaktivista.blog.hu 2009.02.19. 12:20:59

A család megszüntetése azt jelenti, hogy a hagyományos patriarchális családformát fel kell váltani valamilyen közösségi életformával, ami nem a nő (és a gyerekek) kizsákmányolásán, terrorizálásán alapul szeretetnek álcázva, és ahol nincs hierarchia.

linear234 2009.02.19. 19:46:00

De azt is családnak hívják, ha együtt él anya, apa gyerekek, attól még hogy nem az apa (vagy anya) a főnök. Nem azért család valami, mert van egy uralkodó, hanem mert összetertanak.

Minimális hierarchia kell szerintem, vagyis amikor kicsik a gyerekek, akkor még nem tudnak magukról gondoskodni és a szülőnek nevelnie is kell, hogy mit szabad és mit nem.

egypszichoaktivista · http://egypszichoaktivista.blog.hu 2009.02.19. 20:05:32

Azt, hogy van-e "főnök", nem olyan egyszerű megállapítani, pont amiatt, amiről írok is a bejegyzésben, hogy az elnyomás már nem annyira nyilvánvaló. Ha sok olyan család lenne, ahol a felek ténylegesen egyenrangúak lennének, és nem lennének kiosztva a szerepek, akkor a család intézménye működőképes lenne. De ez nem így van. Másrészt meg a gyereknevelésre sokkal célszerűbb egy nagyobb közösség, ahol közösen gondozzák a gyerekeket.

Az, hogy a szülő gondoskodik a gyerekről, nem jelent hierarchiát, ahogy az sem, ha saját tapasztalatai alapján továbbítja felé, mi az, ami pl. sérülést okozhat neki. Az olyan tiltás, ami arra vonatkozik, hogy mondjuk ne nyúljon a forró kályhához, mert megégeti, vagy ne szaladjon az autó elé, teljesen jogosak és szükségesek. Az olyan "nevelés" viszont, ami elsősorban a szülő érdekeit és kényelmét szolgálja, és büntetéssel jár, káros.

linear234 2009.02.19. 20:54:35

A nagyobb közösségre ott van pl az ovi, ahol a szülők egymással is találkozhatnak. Meg lehet különböző csoportokat tartani. Ha nincs családi kötelék.

az, hogy a gyerekeket több család neveli egyszerre, mint egy közösség, nekem olyan ridegnek, meg kaotikusnak tűnik.

Szerintem az a jobb, ha 1 család van, amely tagjai szeretik és tisztelik egymást, és a családon belüli munkát is egyenlő arányban végzik.

Gundel a Marson (törölt) 2010.01.22. 23:48:54

Mondanék valamit.

Szerintem igen feminista tett lenne, ha a megerőszakoltak blogjában arra biztatnád az áldozatokat, hogy ne legyenek többé áldozatok. Azaz álljanak a sarkukra, lehetetlenítsék el azokat, akik nekik ártottak. Függnek azoktól? Akkor szálljanak ki a függésből! Számolják fel a félelmüket! Le az elnyomással!

egypszichoaktivista · http://egypszichoaktivista.blog.hu 2010.01.23. 14:51:35

@Gundel a Marson: szerintem ha érdekelne a téma, utánaolvasnál, utánanéznél, és akkor nem írnál ennyi káros, ártalmas dolgot. ajánlom a Trauma és gyógyulás című könyvet. Ez az alap, aztán lehet még olvasni.

az a blog nem arról szól, hogyan hibáztassuk az áldozatokat, és hogyan adjunk neki nők lapja-szintű tanácsokat. nem olyan egyszerű senkinek sem a sarkára állni, ez egy terápiában is eltarthat több hónapig akkor is, ha az illetőt nem erőszakolták meg. de ha igen, akkor akár évekig, ugyanis az erőszakot megelőzi általában az önbizalom teljes lerombolása. és az erőszak része, hogy az elkövető kiveszi az áldozat kezéből a saját élete feletti kontrollt. egyébként senki sem biztatja az oda író lányokat, hogy maradjanak áldozatok. totálisan félreértesz mindent.