Tegnap kezdődött a Trafóban egy beszélgetés-sorozat '68-ról. 40. évforduló, illik megemlékezni róla, de persze elsősorban a könnyen befogadható dolgokról (hippik, beatzene, szexuális "forradalom") esik szó a médiában.
Konok Péter:„Jaj a feudális igazságnak, mikor a kastély lángokban áll!” című előadása-ahogy, ismerve az előadót, várható volt-szerencsére nem áll be a sorba. Az "1968-as évek" ('68 ugyanis egy korszak jelképe) tanulsága elsősorban az, hogy lehetséges egy globális és totális összefogás, és ennek nagy visszhangja van még akkor is, ha a forradalomban csak egy kisebbség vesz részt. Mítosz ugyanis, hogy '68 forradalma tömegeket mozgatott. A többség otthon maradt, és szerette volna megőrizni az addigi (látszólagos) nyugalmat, ezért erős, rendpárti követelésekkel lépett fel. Nem csoda, hiszen a proletariátus korábbi problémái addigra látszólag eltörpültek. Nyugaton '45 után a kapitalizmus egy új korszakba jutott, csökkent a jelentősége a túlélést jelentő munkakényszernek. Kvázitulajdonnal, hazug médiavilággal, fogyasztói társadalommal tette a hatalom az elnyomottakat érdekeltté a rendszer fenntartásában.
Ugyanakkor akik felismerték, hogy a kapitalizmus globálissá vált, és mindenhol ugyanazokat a viszonyokat termeli ki (csak más formában), vagy rájöttek, hogy a "szocialista" rendszereknek köze sincs a marxi eszmékhez, egy újfajta internacionalizmust képzeltek el. Ezért volt '68 globális, hiszen nemcsak Európában zajlottak forradalmak, és az európaiak elkezdtek foglalkozni a többi földrész elnyomott népeivel is. A totalitás pedig azt jelentette, hogy a különböző mozgalmak (munkásmozgalom, környezetvédelem, feminizmus) akkor még egy interaktív egységet képeztek.
Aki '68-at csak egy "diákünnepnek", "karneválnak" látja, az nem vesz tudomást arról, hogy itt elsősorban egy világrendszer válságba kerüléséről van szó, egy új forradalmi hullámról, komoly ideológiák megoldáskereséséről. A "létező szocializmus" alatt a a munkásmozgalmak, a kommunista és a szociáldemokrata pártok belesimultak a rendszerbe. A marxizmus és az anarchizmus tradícióin túl kellett lépni, meg kellett újítani azokat. '68-cal kapcsolatban valójában az az érdekes, hogyan lehet jól kidolgozott ideológiákat egy másfajta rendszerhez idomítani, hogy ne veszítsék el aktualitásukat.
Persze '68 arra is jó példa, hogyan válik egy súlyos és fontos eseménysorozat áruvédjeggyé. Ebben szerepe volt több "forradalmárnak" is, akik csak médiasztárrá szerettek volna válni. És persze sokaknak áll érdekében, hogy a kapitalizmus alternatívái helyett a cheguevarás pólóra vagy papucsra keressenek inkább vevőt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.