Nem terveztem, hogy írok bármit is a gazdasági válságról, vagy arról a valamiről, amit most annak neveznek. De Uj Péter meghökkentőnek szánt, mégis inkább kínos és ostoba cikkét (Nem kell félni, fájni fog) látva ezt nem tudom megállni.
Persze abban (sajnos) teljesen igaza van, hogy ettől a válságtól nem fog összeomlani a kapitalizmus. Még a legjobb esetben is csak átalakul, és mondjuk kevesebben fogják istenként tisztelni a szabadpiacot. Különben is, ha össze is omlana, magától nem épülne fel egy új rendszer, ehhez néhány feltételnek teljesülnie kell. Forradalom meg, ugye, ideális esetben csak akkor jöhet létre, ha az emberek tudatában, illetve bizonyos gazdasági és politikai viszonyokban alapvető változások történnek.
Ennek ellenére amit Uj Péter állít ezzel kapcsolatban, nem egyszerűen a dolgok leegyszerűsítése, hanem hazugság és csúsztatás. Először is, kíváncsi vagyok, kik azok az "újbalosok és a kommunisták", akik a globális kapitalizmus bukását látják most. Érdekes, hogy a cikkben egy név, vagy szervezet sem szerepel, aki vagy ami ma Magyarországon kommunistának vallja magát. Mégis, honnan szerzi U.P. az információit?
És persze, ahogy 100 antikapitalizmust-kritizáló közül 99, úgy ő sem képes megkülönböztetni a szélsőjobboldali "antikapitalizmust" (ami valójában antiszemitizmus, a maga nagyon is kapitalista látásmódjával) a kapitalizmus kommunista vagy anarchista bírálatától.
Lehet a jóléti intézkedéseket "esztelennek" nevezni, amikor Magyarországon egy adat szerint 3,5 millió ember él létminimum alatt (HVG-t bizonyára Uj Péter is olvas, hiszen a lap neoliberális-politikailag korrekt), és ezeknek az embereknek a jóléti állam leépítése, a helyébe lépő szabadpiac nem feltétlenül hozza el a boldogságot. Lehet dobálózni Friedman-nal, és igazolni a neoliberálisok istenének pusztán a nevével, hogy a neoliberalizmus milyen jól működik. És lehet jönni Thatcher-rel, aki amit csak tudott, privatizált,így a közszolgáltatásokat is; és ez, mint tudjuk, hatékony eszköze annak, hogy alapvető ellátásokhoz ne férjen hozzá, akinek nincs rá pénze.
A cikk legszebb része mégis ez: "Neoliberális közgazdászok vették át az irányítást Chilében, a Pinochet-diktatúra kezdetén: Chile ma a térség legsikeresebb országa..." Hát igen, aki szerint üdvözlendő, hogy Milton Friedman és stábja egy ilyen nagyformátumú katonai diktártort támogatott abban, hogy erőszakkal kiépítse és megtartsa hatalmát, miközben a legvadabb kapitalisták álmait valósította meg, annak csak gratulálni tudok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.