Olvasom a múlt heti nőklapját (igen, azt, ugyanis meg kell ismerni az ellenséget ahhoz, hogy védekezhessünk ellene). Látszólag ártalmatlan, bár a hagyományos női szerepeket elfogadását tartja általában evidensnek, még ha néha az is kiderül belőle, hogy nemcsak gyerekkel és férjjel lehet boldog a nő. Megtudom belőle, hogy a szaxofon nem nőies hangszer, de azt sajnos nem, hogy akkor min kellene nőként játszani. Herendi porcelánból inni a teát viszont meglehetősen nőies, hiszen egy interjúalany ezt mondja róla: "Nem hiszed el, mennyire másként érzem magam, amikor reggel ebből iszom a teát. Sokkal nőiesebb leszek tőle, mint a szimpla, herendi nélküli napokon."
Na de mindez semmi ahhoz képest, amit Gerevich József rovatában találok. Ő szexuális tanácsadást tart, általában elkeseredett nőknek. Egy 22 éves nő írt neki, aki saját elmondása szerint "tartósan nem kívánja" a szexet. Leírja, hogy a legtöbb szexuális élmény részegen érte, de elsősorban a szeretet kereste. Aztán 18 éves korában két férfival feküdt le egyszerre, amiből időközben ki akart szállni, aztán már nem tudott, és hagyta magát. Mi ez, ha nem egyfajta nemi erőszak? A nő ugyanis nem egyezett bele. Ezen kívül érdemes lenne belegondolni abba, vajon miért a szexuális kapcsolatokban kereste ez a lány a szeretetet. Valószínűleg a családi hátteret kellene egy kicsit megvizsgálni. A probléma (szerintem legalábbis) egyértelmű.
Mit tesz ehelyett a bölcs tanácsadó? Szerinte az egészséges szexualitáshoz el kell fogadni és el kell engedni magunkat, gyakorolni az orgazmusra való képességet... És persze "rájön", hogy a lánynak 14 éves korában még nem volt teljesen érett a szexualitásra. Az erőszakról szó sem esik, elsiklik felette, pedig a levélíró maga is ehhez az élményhez köti, hogy problémái vannak a szexszel.
A hozzáállás nem meglepő, még a bizonyíthatóan megerőszakolt nőket is sokszor hibáztatják a pszichológusok, és nem kezelik őket megfelelően. Ebben az esetben szóba sem kerül a férfi/férfiak felelőssége, a nőnek magát kellene kezelnie. Hiszen az a "természetes", ha valaki ilyen élmények után is képes a szexre, egyszerűen csak elég "éretté" kell válnia.
Az Amnesty International tavaly kiadott egy jelentést, amelyben a nemi erőszak áldozatait vizsgálta.Ebből tényszerűen derül ki, hogy az érintett szakemberek (bírók, rendőrök, orvosok, pszichológusok) nem megfelelően képzettek, nem jártasak a témában, ráadásul előítéletesek is. De ugyanez tapasztalható a "laikusok" körében is. Vagyis úgy tűnik, a nőket sem a törvények, sem a társadalom nem védi meg az erőszaktól. Az erőszak után pedig a szégyenérzettel és a bűntudattal kell küzdeniük.
A pszichológusok felelőssége óriási abban, hogy ezek a nők felépüljenek, de abban is, hogy minél kevesebben kerüljenek ilyen helyzetbe. Ehhez az kell(ene), hogy ne nevezzük szexnek az erőszakot, legyünk érzékenyek a gyerekkori szexuális és egyéb bántalmazásra (ebben az esetben valószínűleg erről is szó van), és ne elsősorban a jobb technikai megoldásokon gondolkodjunk. És ne írjunk szakértőként ilyen cikkeket a nőklapjába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.