Nehéz dolog anarchistakén azon gondolkodni, vajon a távoltartás törvényi szabályozása mennyire fog segíteni a családon belüli áldozatokon. Egy törvény ugye nem old meg semmit, mondhatnám én is a Népszabadság cikkíróival egyetértésben, ha kellően cinikus lennék. De mondhatnám tényleges meggyőződésből azért, mert nem büntetésre és intézkedésekre van szükség, hanem arra, hogy egy egész társadalom és rendszer változzon meg alapjaiban.
Hiába van már 2006. óta távoltartási törvényünk, ha a bíróság és a rendőrség ugyanannak a patriarchális rendszernek a része, amivel az utcán is szembesülünk. Ezek a bírák és rendőrök ugyanúgy hazugnak, butának, betegnek fogják kezelni a bántalmazott nőt, ahogy eddig, és ugyanúgy a bántalmazó fog jól járni, ahogy eddig. Az áldozatok ezután is vonakodva fogják feljelenteni bántalmazójukat, hiszen tudják, hogy ebből is csak ők kerülhetnek ki vesztesen. Nekem persze a legfelháborítóbb az, hogy pszichológus (ún.) szakértő kollégáim is ugyanezekkel az előítéletekkel, és a szakértelem hiányával dolgoznak, de ők is ennek a rendszernek a részei, és ők sem kérdőjelezik meg azt.
Ennek ellenére szükség van a távoltartási törvényre, és nagyon jó lenne, ha a mostani javaslatnak megfelelően tényleg 60 napra ki lehetne tiltani a bántalmazót a közös lakásból. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a törvényt alkalmazzák is. Amíg ugyanis nincs lehetőség a forradalmi változásokra, be kell érnünk a reformokkal. Emberéletekről van szó, az áldozatokat ebben a helyzetben csak a törvény védheti meg. Nincs más lehetőség addig, amíg nem vagyunk elegen, akik azért harcolunk, hogy a bántalmazás ne legyen többé elfogadott és mindennapos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.