Papp László Tamás tegnapi cikkében igazán elmés megnyilatkozást tesz: szerinte az iskolai erőszak (ami ebben az esetben a diákok társaik elleni agresszióját jelenti) párhuzamba vonható a családon belülivel. Így adódik a megoldás, itt is "távoltartásra" lenne szükség. Feltételezem, hogy a közíró viccel, ironizál, mert ha ezt komolyan gondolja, akkor az elég erősen szemellenzős gondolkodást feltételez.
Arról elfelejt beszélni, hogy egy iskolás gyerek nem azért bántja a többieket, mert "gonosz", vagy mert tudatosan (vagy félig tudatosan) a nála gyengébb, kiszolgáltatottabb helyzetben levő gyerekek feletti uralomra és elnyomásra törekedne. A családon belüli erőszak esetén ugyanis elsősorban erről van szó, és nem arról, hogy a bántalamzó "nem tudja kezelni" agresszióját, amit valahogyan muszáj kiélnie.
A másik, talán fontosabb különbség az, hogy egy gyerek, aki koránál fogva teljes mértékben (pszichésen és fizikailag) függ a szüleitől, elsősorban az otthon látott mintákat utánozza. Ha azt látja, hogy apuka rendszeresen megveri anyukát, akkor ezt tartja "normális" viselkedésmódnak. És ha esetleg őt is bántják otthon, közvetve vagy közvetlenül, akkor sok esetben úgy gondolja, az őt ért sérelmeket valakin meg kell torolnia. A gyerek és a felnőtt lehetőségei elég sok szempontból különböznek, és míg a felnőtt választhat, hogy változtat-e esetleges bántalmazó viselkedésén, belefog-e egy terápiába, addig a gyereknek nem sok eszköze van. Ez nem jelenti azt, hogy hagyni kell, hadd vezessék le az erősebb gyerekek a gyengébbeken az indulatokat, viszont az ilyen esetekben a családot kellene megvizsgálni.
Papp László Tamás ezzel szemben a büntethetőségi korhatár 12 évre való leszállítását sem vetné el. Igaz, nem zárná a gyerekeket börtönbe, "csak" egy bentlakásos intézménybe. Ezt nevezi ő "terápiának". Szerinte a nevelést "okos szóval, türelemmel" is el lehet képzelni, vagy "szigorú, de méltányos és arányos erőhatalommal, ha kell". Vagyis az erődemonstráció ebben az esetben már pozitív színezetet kap, és fel sem merül a gyanú, hogy ilyen nevelési módszerekkel ezekben a gyerekekben csak megerősödik a mások feletti uralom gyakorlásának vonzereje.
Megrögzött liberális módjára úgy gondolja, hogy egy gyereknek ugyanannyi választási lehetősége és szabadsága van, mint egy felnőttnek, ezért ugyanazt a büntetést is érdemli, ha társadalomellenes cselekedetet hajt végre (nem beszélve arról, hogy egy felnőtt számára sem feltétlenül "terápiás" a börtönélet). Eszébe sem jut, hogy az egyéni, individuális szint mellett tágabb társadalmi összefüggések szintjén is magyarázatot keressen. Pedig ez a magyarázat elég egyértelmű, és még szakirodalma is van. De miért is olvasna Papp László Tamás szakirodalmat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
linear234 2009.02.10. 23:40:37
Ezek ellen a bántalmazó gyerekek ellen a tanárok se tudnak mit kezdeni, mert egyrészt nem lehetnek mindig mellettük, másrészt fizikailag gyakran erősebbek a női tanároknál.
A gyerekek között is van, aki élvezi, ha a másikat kínozza.
A "megfelelő" gyereket kell eltávolítani, és akkor néhány más bántalmazó gyerek is abbahagyja.
Pl. nálunk a suliban mindig úgy kínozták a legkisebb fiút, hogy a falba, meg a szék támlájába verték a fejét és a kezét. Vagy felrakták az asztal tetejére, körbeállták, és úgy kínozták...stb.
Egyszer aztán amikor a legtahóbb nemtudomhányszor bukott sátánista gyerek épp futott utána, hogy megint megverje, stb., akkor egy másik gyereken úgy keresztül gázolt, hogy annak a lábcsontja durván eltört (valahogy össze is csúsztak a csontjai). Ez még sok volt az igazgatónak is, aki jópofa vagányoknak tartotta ezeket a bántalmazókat (köztük ezt a gyereket is), és kirúgták a gyereket.
Ezután a többi gyerek bántalmazó viselkedése is lényegesen csökkent.