A gazdasági világválság úgy tűnik, arra is jó, hogy a szabadpiac és az "egyenlő esélyeken alapuló" verseny hívei a munka szentségére hivatkozva szigorítsák a szociális ellátások feltételeit. Mert ugye a kormányzati kiadásokat csökkenteni kell, a jóléti államot teljesen leépíteni, és így végre a "lusták" is dolgozni kényszerülnek.
Pedig amíg nem tör ki a forradalom, és nem szűnik meg az állam (erre, azt hiszem, várnunk kell pár évtizedet), a munkanélkülieknek és más szociálisan hátrányos helyezetű csoportoknak is élniük kell valamiből. Egy mai hír szerint a brit munkáspárt viszont nem tűnik szociálisan érzékenynek, és segélycsökkentéssel, közmunkára való kötelezéssel, és hazugságvizsgálattal harcolna a munkanélküliség ellen.
Bár a közvélekedés szerint a "munka nemesít", illetve ha nem lenne kötelező, szinte senki sem dolgozna, ezen az axiómán érdemes lenne elgondolkodunk. Miért is lenne igaz az az állítás, miszerint a munka teszi emberré az embert? Abban az esetben értenék ezzel egyet, ha a munka olyan aktivitás lenne, aminek végzése közben legalább kicsit jól érezzük magunkat, és a társadalom, vagy közösség számára is hasznos, amit teszünk. A legtöbbször azonban, bárhogy is próbálnak meggyőzni róla, a bérmunka robot, gazdasági kényszerből végzett tevékenység.
Ugyanakkor ha nem éreznénk azt, hogy teljesen értelmetlen munkákat végzünk el, ezzel tartva fenn egy rosszul működő rendszert, ami még több kényszerű és értelmetlen munkafolyamatot présel ki magából, lehet, hogy a munka örömet is jelenthetne. A legtöbben nem boldogok, ha semmi "hasznosat" nem csinálnak, és biztos vagyok benne, hogy akár önállóan keresnének maguknak kreatív tevékenységeket. De addig, amíg tőlünk elidegenedett helyeken végzünk eligedenedett tevékenységeket, a munka csak azért jelenthet örömet, mert ezt hitetik el velünk. És mert muszáj elhinnünk, hogy fontos, amit végzünk, különben összeomlanánk.
Ezért nem hiszem, hogy a munkanélkülieket kellene hibáztatni, amiért nem dolgoznak. Látni kellene, hogy a rendszerrel van baj, azzal, hogy a munkával kapcsolatban választási szabadságunk alig van, vagy szinte nincs is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.